HTML

2014.03.16. 19:31 Monsieur Bali

A történész mélyre ás

Na. A március 15-i megemlékezés jól elgondolkodtatott. Voltam a levéltárban, alaposan megkutattam a kérdést, és végre összeállt minden!

Az úgy volt, hogy 1847-ben nagyon megdrágult a rezsi. Ez elsősorban I. Ferdinánd és Metternich miatt történt, ugyanis ők rezsidémonok voltak.

Bár a távhő ára még egész tűrhető volt, az áram és a szemétszállítás díja Franciaországban is kikezdte a lakosság tűrőképességét. 1848. február 22-én a Champs-Élysées-n már halmokban állt a szemét, a drága áram miatt pedig akadozott a közvilágítás. Az internetes kávézók bezárása már csak az utolsó csepp volt a pohárban: 1848. február 23-án Párizsban kitört a forradalom.

1848. március 3. Kossuth Lajos rezsibiztos elmondta híres felirati beszédét: a gázár azonnali letörését követelte

1848. március 13. Bécsben kitört a rezsiharc. Metternich megbukott, a császár ígéretet tett az a gázár 5,36%-os csökkentésére.

1848. március 15. A bécsi forradalom hírére a pesti házmesterek a cselekvés útjára léptek. Korán reggel a Pilvax kávéházból indultak el történelmi útjukra. Lefoglalták a Landerer és Heckenast nyomdájának egyik gépét, kinyomtatták, és minden társasházba kifüggesztették a tizenkét pontot:

Kivánjuk a’

  1. villamos áram,
  2. a vezetékes gáz,
  3. a távhő,
  4. a szemétszállítás,
  5. a víz
  6. és a kéményseprés díjának azonnali, 10%-os csökkentését.

Kívánjuk továbbá

  1. a villamos áram,
  2. a vezetékes gáz,
  3. a távhő,
  4. a szemétszállítás,
  5. a víz
  6. és a kéményseprés díjának újabb 10%-os csökkentését.

Ezután az Energia Hivatal előtt nagygyűlést tartottak, ahol Petőfi Sándor, kiskőrösi rezsiharcos elszavalta a Nemzeti Dalt:

Talpra magyar, ürül a kassza!
TIGÁZ, ELMÜ, vesszen oda!
Olcsó rezsit, azt akartok?
Ingyen sört is àhítsatok! -
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, a gázért többé
Nem fizetünk!

A tömeg Budára vonult, hogy a Helytartótanács engedje szabadon az árampazarlás miatt fogva tartott Táncsics Mihályt, és engedélyezze a rezsifórumok szervezését.

1848. március 17. Batthyány Lajos gáz- és központi fűtésszerelő vezetésével – a Fűtsük Be a Nagyszobát Közhasznú Egyesület tagjaiból - megalakult a magyar kormány:

Batthyány Lajos (víz, gáz, központi fűtés) Széchenyi István (villamos energia), Eötvös József (gázügy), Szemere Bertalan (vízügy), Klauzál Gábor (szemétszállítás), Kossuth Lajos (rezsibiztos), Deák Ferenc (kéményseprés), Mészáros Lázár (távhő), Esterházy Pál (szennyvíz)

1848. április 11. A rezsidémon is szentesítette az új törvényeket (áprilisi törvények).

1848. szeptember 29. A magyar csapatok fővezére, Móga János árzabáló Pákozd térségében legyőzte Jellasich erőit. A gáz ára 3,12, a szemétszállításé 7,2 százalékkal csökkent.

1848. október 8. A végrehajtó hatalmat a rezsifórumok ideiglenes jelleggel az Országos Rezsitanácsra ruházták.

1848. december 2. Az udvarban lemondatták Ferdinándot, az új rezsidémon Ferenc József lett, aki azonnal gázáremelést jelentett be.

1849. január 5. Windischgrätz bevonult Pestre és rögtön megemelte 19%-al a szennyvízdíjat, a szemétszállítás pedig 9,38%-al lett drágább.

1849. május 9. Az oroszok váratlanul felhúztak egy erőművet Pakson, aminek a költségei megosztották a magyarok erőit. 

1849. augusztus 13. Világosnál a helyzet reménytelenné vált. A démon végrehajtotta a gázáremelést, és mindenkinek 100 kwh-val feljebb tekerte a villanyóráját. Mindenki kénytelen volt befizetni a megemelt összegű közüzemi számlát.

Az éles eszű olvasók észrevehették az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, valamint napjaink történései közti hasonlóságot. Tulajdonképpen az egyetlen különbség, hogy akkor emelkedett a rezsi, most pedig nem hagytuk, ezért csökkent.

Szólj hozzá!

2011.10.22. 01:34 Monsieur Bali

Tibi bácsi elintézi

Szólj hozzá!

2011.07.14. 23:27 Monsieur Bali

A Könyörgöm Filmstúdió bemutatja:

Szólj hozzá!

2011.06.14. 01:42 Monsieur Bali

A műelemző mélyre ás

Az előző bejegyzésben bemutatott korai Hetényi mellett a műelemző sem mehet el szó nélkül. Ha Ön eddig azzal vívódott, hogy nem érti a mű mélyebb rétegeit, a műelemző most feltárja Ön előtt:

Elemzés: Paul Verlaine ebédje (1916)

A vers a kés trilógia* első része, műfaja epigramma.

Először is érdemes a figyelmünket a vers keletkezésének körülményeire összpontosítanunk, mivel ezek összetett vonatkozásokra világítanak rá. A mű csak hosszas tépelődés, megannyi sikertelen próbálkozás és dacos újrakezdés után érett a honi irodalom egyik legfényesebb ékkövévé. Jogosan teszi fel a kérdést az Olvasó, hogy vajon miért kellett e mérhetetlen mondanaivalót egyetlen versbe összezsúfolni. Nos, valójában több különálló költeményről van szó, melyek a művészet szeszélye folytán később egybeforrottak.  Az első és a harmadik strófa például 1916-ben íródott Szegeden, a másodikat pedig egy buja párizsi éjszaka ihlette 1918-ban. A záró versszak keletkezésének körülményei történelmi homályba burkolóznak. Az irodalmi levéltár szakkönyvtárosi csoportja 15 éve kutatja ezt a rejtélyt, egyelőre annyit sikerült kideríteni, hogy télen írták. A költeményben megannyiszor visszatér a táplálkozás motívuma, mely már az ókori görögöknél is jelen volt.  Levéltári források bizonyítják, hogy a költő 1915 januárja és 1916 tavasza között számos alkalommal evett, többek között ebédet is, tehát innen eredeztethetők az étkezéssel kapcsolatos merész képzettársítások. 

A vers egy önreflexív vallomás, mely egy heterogén tömb szilárdságával bírva zárul magára.

A címben szereplő Paul Verlaine valójában a költő, tehát ő az, aki ebédel. Természetesen az ebéd csupán metafora: a mindennapi élet mesterkéltségét, az elidegenedést, az emberi lét hérakleitoszi szubjektumának körbejárhatóságát jelképezi.

Az első versszakban burkoltan megjelenik Erzsike, a költő kedvese. Mint szó volt róla, ez a rész 1916-ban íródott, amikor a házaspár viszonya már kezdett elhidegülni**.

 Az első három sorban valósággal hemzsegnek a költői képek, amik a felkészületlen Olvasót könnyen tévútra vihetik. Többen – tévesen – itt arra a következtetésre jutottak, hogy e látomások az ellenproduktív, vitalista-elnyomó attribútumokkal bíró Deleuze-i és Didi-Huberman-i matéria szemioticizált státusza révén esztétikai motorrá váló kadaverikus dialektika manifesztációi. Pedig nem! Valójában arról van szó, hogy a költő mélabús, mivel kedvese nem gondoskodott élelemről.

 A következő sorokban a kés motívuma egy balerina kecsességével oson be a versbe. A vágóeszköz jelenléte találóan érzékelteti az élelmiszer hiányából eredő feszültség potenciálját.

A második strófa csupa szenvedély. Minden a kicsapongó, ösztönöktől hajtott párizsi éjszakákat idézi („Ma valami finom lesz”), de a háttérben az éles kés már a háború borzalmait sejteti.

A harmadik versszakban a költő meghasonlik önmagával. Itt már semmi sem ugyanaz, mint az előző strófában. Az oszcilláló érzelmeket maga Ricoeur Ágoston sem írhatta volna le érzékletesebben, szemléletesebben, hangulatilag gazdagabban.

A rejtélyes utolsó versszak számos kérdést felvet, melyek hetekre, hónapokra gondolkodóba ejtik az Olvasót. Bár van némi hasonlóság a vers elejével, de valójában csak az erős intellektuális tartalom és az absztrakciós hajlam közös. Az ismét előbukkanó kés rokokó leírása mesterien ellensúlyozza az ebéd megvonásának polgárpukkasztó mivoltát. Ezek a sorok arra figyelmeztetnek minket, hogy az élet fonákságai közepette is meg kell lelnünk a magunk ebédjét.

 

*1916: Paul Verlaine ebédje, 1919: Kés a vajban, 1923: A kés

** A korábbi versek még bimbózó viszonyról árulkodnak (Erzsike mézescsupra, 1915; Reszket a szénaboglya 1914)

 

Szólj hozzá!

2011.06.14. 01:34 Monsieur Bali

Vers mindenkinek

Mi is lehetne jobb megalapozása egy gyümölcsöző kapcsolatnak, mint egy kiváló Hetényi-vers?! Dőljön hátra, és olvassa el a költő egyik korai művét!

Hetényi Győző: Paul Verlaine ebédje

Rossz hír

Ma
nem lesz
ebéd
mert
tompa
a kés
 

Jó hír
 
Ma
valami
finom lesz
mert
éles
a kés
 

Rossz hír

 
Ma
valami
finom lesz
mert
éles
a kés

Jó hír

Ma
nem lesz
ebéd
mert
tompa
a kés

 

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása